Amikor az ember párt választ magának, és elkezdenek saját életteret kialakítani, legyen az először egy pici lakás, vagy épp egy nagyobb kertes házikó, össze kell illeszteni két ember stílusát, szokásait, vágyait, és ez sokszor az elején nem annyira megy könnyen. Nálunk például én nagyon szeretem a fényképeket, a férjem viszont teljes mértékben a festményekért van oda. Én sem a családi albumból kirakott képeket helyezném előtérbe, de nekem a festmények nagyon a régi kort, az elmúlt időszakot idézik, és bár szívesen nézegetem őket valamelyik kiállításon, vagy egy-egy régebbi intézmény falán, én nem igazán tudom elképzelni, hogy az otthonom falát festmények díszítsék.
Ő persze nagyon próbálkozik, mutatott már ezer meg egy gyönyörű példányt, de szerintem látta rajtam teljesen érthetően, hogy nem igazán szeretném otthon látni őket, inkább a munkahelyének irodájában vagy valamely kiállításon látnám őket szívesen, de nem a nappalian vagy a hálószoba falán. Sajnos én nem szoktam hazudni, és neki sem szeretnék, de azt is elmondtam, hogy ha ennyire nagyon fontos neki, akkor én hajlandó vagyok kompromisszumot kötni, de biztos vagyok benne, hogy ő is azt szeretné, hogy mindkettőnknek megfeleljen a dolog.
Én viszont valamelyik nap a szalaibalazs.hu oldalon barangoltam, mert az egyik nagyon jó barátnőm mutogatott ott valamit, és megláttam a vászonképeket. Egyszerűen bevillant a megoldás! A festmény és a fénykép között, legyen egy vászonkép a kompromisszum. Én ebben annyira biztos lettem, hogy meg sem kérdeztem a férjemet, hanem egészen egyszerűen megrendeltem neki ajándékba. Úgyis egy Balaton festményt nézett ki valamelyik nap, amit nekem mutogatott, hát én rendeltem neki egy ilyet vászonkép formájában. Amikor kibontotta egyszerűen látni kellett volna az arcát. Kicsit izgultam, biztosan tetszeni fog-e neki, de ahogy megláttam az első pillantását a képre, tudtam, hogy ez lett bizony életem egyik leggyönyörűbb ajándéka. Nehéz lesz ezt valaha is felülmúlni.